Tapasztalatok és tervek

Frissítve: 2021. nov. 18.

Már bő két hónap eltelt azóta, hogy a könyvem megjelent, és azt kell, mondjam, igen érdekes tapasztalatokra sikerült ez idő alatt szert tennem. Az első, talán a legérdekesebb, hogy mennyire eltűntek azok az emberek, akik támogatásukról biztosítottak még akkor, amikor ez a könyv csupán elméletben létezett. Mennyi jó kívánságot kaptam, amikor mindez még csak egy álom volt:


„Hajrá! Szuper, hogy ilyesmibe vágtál!”

„Én leszek az első, aki megveszi, ha megjelenik!”

„Egy dedikált példányt már előre lefoglalnék!”


Érdekes módon, ezek a jó akarok, a megjelenést követően mind elhallgattak. Igaz, voltak közöttük, akik megkérdezték hol tudják megrendelni, ha megrendelik dedikálom-e a számukra, de rászánni magukat, hogy megvegyék, addig már sajnos nem jutottak el, csak gondolatban.


Én mindent megértek, de tényleg. Egy ismeretlen író, ismeretlen munkájáról beszélünk, egy senki semmilyéről, de kissé mégis letaglózott, hogy a régi ismerősök, tanítványok és munkatársak közül csupán egy-egy személy jutott el odáig, hogy megrendelje a munkámat, mindezt úgy, hogy ezernyi gratulációt és jó kívánságot kaptam a megjelenést követően, azonban tettre ezeket a szavakat még sem váltotta be szinte senki.


Hogy miért írom én most ezt le?


Mert érdekesnek tartom az egészet. Én nem vártam el senkitől, hogy megrendelje a könyvem, de a lelkem mélyén mégis reméltem, hogy azok, akik régről ismernek, akik esetleg olvasták már verseimet, hallották a zenéimet, ott csápoltak a koncertjeimen a színpad előtt, velem mulattak vígságban és bánatban, esetleg nekik felkelti az érdeklődésüket annyira, hogy megrendeljék. De hát nem így lett!


Ismeretlenek, közvetett ismerősök lettek elsődlegesen azok, akik lecsaptak a munkámra. Nekik és mindazoknak, akik előrendelték vagy a megjelenést követően megvették, hálásan köszönöm a bizalmat!


De mire ez a nagy sietség, hisz még csak két hónap telt el?


Az ember – főleg egy magyar ember – hajlamos mindent halogatni. Ha nem tudtam volna levetkőzni ezt a mentalitást, a büdös életben nem látott volna napvilágot ez a regény.


Mivel minden tőkémet és időmet felemésztette ez a munka – gyakorlatilag mindent feláldoztam, hogy megvalósítsam ezt az álmot – így dönteni kényszerültem afelől, hogy miként tovább. Úgy határoztam, attól teszem függővé a következő lépéseimet, hogy mennyire sikerül elindítanom a könyvet az útján. A tervem az volt, hogy szeptember végéig eladok kétszáz példányt, és azt a pénzt, amit így keresek, mielőbb visszaforgatom, hogy haladni tudjak a rám váró könyvek hadával, köztük a Jonathan Wild 2. kötetének folytatásával.


Tőke és kapcsolatok híján gyakorlatilag egész évben egyszemélyes hadsereget játszottam, én csináltam a honlapot, az összes médiát, a kiadást, a grafikai munkákat, a könyvvel kapcsolatos ügyintézést, javítási munkálatokat, mindent, és ez a minden a nap 24 órájába éppen csak belefért, így az egyedüli pénzbevételi forrásom a könyveladásokra korlátozódott.


Most itt vagyok a következő lépésnél, amikor is feladni kényszerülök a haladást, de őszinte leszek veled kedves olvasó, egy pillanatig sem bánom mindezt. Nem bánom, hogy hajlandó voltam az áldozatra, nem bánom, hogy küzdöttem az álmaiért, és nem mondanám, hogy a történet itt most véget ér, egyáltalán nem, csupán nem halad majd tovább olyan tempóban, amilyen tempót eddig diktálni tudtam a számára.


Na, jó! Nem futott fel hamar, de azért a könyv biznisz nem is így működik!


Az igazat megvallva nagyon meglepődtem, hogy mennyien megvettétek a könyvem, annak ellenére, hogy még csupán most kezdtem el ezt az egészet. Nagyon jó volt látni az áhítatot azok arcán, akik személyesen kezükbe vették a könyvet. Így összességét tekintve csupán a lelkem panaszolja bánatát, a szívem és az elmém büszkén tekint az elért eredményekre, és reménnyel telve fürkészi a jövőt. Tudom, hogy ez a könyv milyen értéket képvisel, és biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb ezt mások is észre fogják venni. Addig viszont tekintve, hogy nem szeretnék éhen halni, kénytelen vagyok félre tenni a könyv pátyolgatását, valamint az írói tevékenységet, és keresni némi pénzt.


Sajnálom, hogy nem jöttek össze úgy a dolgok, ahogy azt reméltem, mert így minden további függő munkám megjelenése csúszni fog. Dehát az van, ami van.


Mindenestre köszönöm mindenkinek a támogatását, családomnak és barátaimnak a segítséget! Remélem, hogy az életem mielőbb visszatérhet majd a megszokott ritmusába!


Addig is, a héten lesz egy TV interjúm, november 11-én pedig a Dunakeszi Kölcsey Ferenc Városi Könyvtárban lesz könyvbemutatóm, ahová szívesen várom a kedves érdeklődőket. Az élet tehát nem áll meg, csupán átalakul egy pirinyót. :)


Egy viszont mindezektől függetlenül biztos. A facebook nem működőképes felület, ezért innentől kezdve, minden hír és újdonság a honlapomon fog elsődlegesen megjelenni. A Facebook egy közvetítő felülete marad csupán ezeknek, mert az új algoritmusnak köszönhetően gyakorlatilag alig jut el bárkihez is, amit megosztok, így értelmetlen. Vicces!, hiszen, amikor tavaly belekezdtem, még alig voltatok 200-300-an, de mégis a régi algoritmusnak köszönhetően kétszer-háromszor annyiótokat elértek a posztjaim, mint most, amikor majdnem 2500-an vagytok. Persze hirdethetném minden posztomat, hogy megjelenjen mindenkinél; na de erre kinek van pénze?


Szóval a továbbiakban, akit érdekel, mi, merre, hány méter, az a www.ktgyula.com weboldalon, a főoldalon vagy a blogon nézelődhet.


És akkor, mik is lennének a további a tervek?


Most terveim szerint belevetem a magam a munkába: el kezdem az online hangoskodást. Keresek némi pénzt, hogy helyére tegyem kicsit az életem, aztán meglátjuk, miként halad tovább a történetem. :D


A hosszútávú írói terveim pedig a következőképpen alakulnak:

– Kiadom a Félelem Kontroll című, thriller kisregényemet (eBook)

– Megjelenik az első novellás antológiám: Az értelem alkotja a világot címmel (eBook)

– Kiadom az első verses kötetemet, amit reményeim szerint nővérem fog illusztrálni. (nyomtatott, kispéldányszám)

– Befejezem a Jonathan Wild második kötetét, s belekezdek a harmadikba.


Reméltem, hogy mindezt youtube-on tudom nektek előadni, de sajnos a jelenlegi élethelyzetem nem teszi lehetővé a felvételek elkészítését, így marad a blog, mint felület.

Hosszútávú terveim között szerepel továbbá, egy kis youtube sorozat elindítása, ami néhány általam megszemélyesített lakótárs különös életét mutatná be. Ezek párperces, humoros videók lennének. Szeretném elkészíteni még a körülbelül 6 perces monodráma kisfilmemet, amit, amennyiben úgy sikerül, fesztiváloztatnék is. És bízva, hogy az élet kegyes lesz hozzám, szeretnék újra zenélni és zenét szerezni! Van körülbelül száz kész zenei darabom, de ismerve önmagamat, úgy is újakat fogok írni, ha egyszer eljutok odáig.


Zárógondolatként csak annyit hagynék mindenkire, hogy a világtörténelem legnagyobb művészei az éhhalál szélén senyvedve kényszerültek alkotni, műveiket ma mégis ezrével adják-veszik; közvetítő szervek, kiadók és milliárdos emberek aratják le az egykor nélkülöző alkotók értékes babérjait. Ezért arra kérek mindenkit, beleértve magamat is, hogy ne várjuk meg, míg egy kortárs művészt sírba tesznek, addig támogassuk a munkáját, amíg él, és alkotásait gyarapíthatja! A művészet az őskortól kezdve a mindennapi életünk részét képezi, és ez ezer év múlva sem lesz másként, hiszen, amíg az ember szíve dobog és lelke szabadságra vágyik, addig kívánni fogja az édeni mannát, a kincset, amit bár megfogni nem lehet, mégis új világokat alkothat.

2 hozzászólás