Karantéma

Karantéma


Feldobom a lábam, hisz nincs semmi dolgom,

Elűzte a fránya vírus minden földi gondom.

Szabadokká váltunk, ki-ki nyugalomban,

Fölhalmozott javainkon élve nyomorunkban.

Mítingre kő’ mennem, kelne fel a fene.

Benyomom azt jó’ van! Se hal, se lát: - He-he!

Mondjad azt, csak mondjad, míg bele nem fulladsz,

Nem érdekel senkit, fejedre is állhatsz.

Későn fekszem, későn kelek, napok veszve telnek,

Filmet nézek, olvasgatok, híreken ténfergek.

Felhúz a jó, felhúz a rossz, múlna már el ez!

(Ne ott „kempelj”, az istened, inkább fedezz!)

Először még jó volt, magányosnak le