Karantéma

Karantéma


Feldobom a lábam, hisz nincs semmi dolgom,

Elűzte a fránya vírus minden földi gondom.

Szabadokká váltunk, ki-ki nyugalomban,

Fölhalmozott javainkon élve nyomorunkban.

Mítingre kő’ mennem, kelne fel a fene.

Benyomom azt jó’ van! Se hal, se lát: - He-he!

Mondjad azt, csak mondjad, míg bele nem fulladsz,

Nem érdekel senkit, fejedre is állhatsz.

Későn fekszem, későn kelek, napok veszve telnek,

Filmet nézek, olvasgatok, híreken ténfergek.

Felhúz a jó, felhúz a rossz, múlna már el ez!

(Ne ott „kempelj”, az istened, inkább fedezz!)

Először még jó volt, magányosnak lenni,

A szobában mezítelen, csak úgy tengni-lengni.

De sokadik napja vagyunk kötelesen zárva,

Minden röpke szóviccem didereg, mert árva.

Várom, hogy a zöldségből fogytán legyen raktáram,

Hogy a boltban, a tömegben soromat kivárjam,

Remélem, hogy láthatok idegen arcokat,

De mind takarva jár, felöltve maszkjukat.

Ó mi boldog voltam, munkába bemenni,

A tömegben szabadmosoly nélkül lenni.

Be vidám is lettem a reggeli szar szagra,

Mi az orrom szőrét tövestül lemarta.

Most meg mi van? Tisztaság meg illat?

Csendben indulok munkába, mikor pirkad?

Ez se tartott ám sokáig, visszajött a zsongás,

Reggel már „anyázva” köszöntött a postás!

Ím, itt vagyok újra, más helyiségbe zárva,

Nem járhatok percenkét vécére, konyhába.

Nem kisgatya fityeg, öltöny borít engem,

Ismét Sátán kínja kísérti a lelkem.

De jó is volt otthon, nyugalomban lenni,

A szobában mezítelen, csak úgy tengni-lengni.

Soha se jó úgy, ahogy van.

Soha se jó így se.

Embernek lenni szabadon?

Ez az élet vicce!!!


Kis-Tóth Gyula

0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Mit hörög itt ez a görög, te? Azt hörögi a görögje, Torkán akadta a gereblye. Torkán? Az meg, hogy lehet? Elvette a telkemet. Telekért torokra? Csaptam én a karokra, De óbégatott a szentem, Így a nyel

Szóra nyitnám ajkamat, de nem lehet, csupán gépelhetek. Bús borúban bandukolva bégetek. Nézem képernyőmre festett képemet. Messze száll az ódon szabad óhaj, megfogant, s elillant. Balladai homályában