Játékosan (Középiskolai vers)



Kotlik a vad tyúk, érik a szőlő,

vedlik a kígyó, hajlik a vessző.

Záporesőként hullik a csendbe,

hajnali fény mar szép kikeletbe.


Kezdi a nap, hogy az ózonon átüt,

és csoda arca vidám pírt rá süt.

Nyílik a kis kapu, látom a csillagot,

mely beragyogja azt a világot,


Hol a buja vágytól izzik a szerelem,

rózsa szárba szökken a világegyetem.

Pattan puha pánt kerek ég tetejében,

mint kicsi angyal az isteni fényben.


Kis-Tóth Gyula

0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Élet? Mily furcsa ezen világnak vér ömlenyes szíve. A temérdek szenvedését meddig tűri léte? Fogjuk-e majd azt hallani holnap pirkadóra, hogy a veszett kutyák fejét akasztják bitóra? Ki merne felszó