Gondolat a fbookról

Görgetek, görgetek tova múló perceket,

Húzom e gazt, akár nyirettyű a terceket.

Keresztül szó folyón, betűkből szőtt ereken.

Butasággal szórt, háború dúlta tereken.

Világom most cím, alatta képek, értelmet nem nyerő mondatok.

Fogalmazatlanságban fogant fokozottan furmányos fondorlatok.

Precíz, piperkőc partizánok, pepecselve pingált, pompázatos pontjai.

De értelem abból is csak annyi árad, mit el nem lehet rontani.

Fehér e kocka, szóra hívja bús fejed,

Tele petyegtetnéd, de kérlek, hogy ne tedd!

Szavaid sebeznek, haragod pőre rét,

Melyen gyom fogan, mi magként szórja hevét.

Jóra hív a szív, mi pumpálja igazát,

Felrázná a világ, bambán tengő korát.