Első kirándulás.de


Tegnap, azaz 2022.08.07-én, vasárnap felpattantunk a bringára, és a meleg idő ellenére úgy döntöttünk, hogy kirándulunk egyet a környéken.


Először is szeretném leszögezni, hogy Bad Schönborn (itt lakom én) és vidéke telis tele van fákkal, bokrokkal, az egész belváros tiszta zöld. Most, miközben írom ezeket a sorokat és kinézek az ablakomon a kék éggel és zöldellő lombokkal találkozik a tekintetem.

A városban egyébként rengeteg park, patak, tó és szökőkút található. Ebből kiindulva talán nem lesz meglepő, hogy alig néhány percnyi tekeréssel milyen gyönyörű helyeken találhatja magát az ember.


Bad Schönbornt elhagyva Kronaun keresztül kihajtottunk a közeli erdőbe, ahol ez a kép is készült, 10-12 perces könnyed biciklizést követően.



Miután magunk mögött hagytuk a földutat, rátértünk a bicikliútra, ami egészen a golfpályákig vezetett bennünket:

Mint látható a pálya egyáltalán nincs elkerítve. Néhány helyen ki van írva, hogy csak tagok léphetnek be, de ezen kívül semmi nem tántoríthatná el az embert például attól, hogy belecsobbanjon abba a kis tavacskába a kép közepén. Az emberek mégis tiszteletben tartják a szabályt, és nem rohangálnak ezeken a területeken. Mi sem mentünk közelebb. Természetesen az egész területet kiépített betonút szeli keresztbe-kasul. Ezt mindenki használhatja, sőt, nagyon sok helyen van pad, árnyékos hely, amit bárki elfoglalhat. Miután az egyik ilyen helyen elmajszoltunk egy finom sört, tovább hajtottunk, míg el nem értünk egy tóig, ahol áztattuk kicsit a lábunkat és élveztük a hűsítő szellőt.

A víz lenyűgözően tiszta volt. (Igaz, inni azért nem innék belőle.) Kacsáztunk is egy párat, mert azt azért kár lett volna kihagyni! Összefutottunk néhány helybélivel. (Megjegyezném, hogy itt mindenki közvetlen, de ugyan akkor udvarias. Nem néznek keresztül az emberen, sőt, még akkor is köszönnek, és beszédbe elegyednek veled, ha csak egy pillanat erejéig tart az ismeretség.)


Miután leülepedett a sör és felhevült testünk is kihült, folytattuk a kirándulást.


Egy újabb tavacska közelében leparkoltuk a bringákat (lezárni itt nem szokás, mert senki nem viszi el), ezt követően bebarangoltunk a sűrű bozótoson keresztül a tó közelébe, ahol volt szerencsénk megfigyelni egy hattyú családot, amint békésen falatoztak.




Ennél természetesen sokkal több mindent láttunk és több féle állattal összefutottunk, ám én jobb szeretem megélni ezeket az élményeket, mint sem a kamera lencséje mögé bújva, szűrőn keresztül, mintegy elszeparálva a valóságtól megfigyelni azokat. De azért igyekeztem néhányat megörökíteni, hogy megoszthassam veletek.


No, egyelőre ennyi volna, de minden bizonnyal lesz még mit mesélnem, és biztos lesz nem egy olyan esemény, amit audiovizuális anyagok is kísérni fognak!