Elröppenő gondolat


Mint szó, mi jőni kész, csupán értelme veszett,

akár csuda pillangó, szabadon dongó kikelet.


Mintha pillangót akarnál fogni: futsz, üldözöd, de elkapni nem tudod. Ő csak repdes, száll virágról virágra, fenyvesből rét irányba. Lecsaphatnád, de akkor elvész minden. Markodba kaparintanád, de ujjaid közül, mint puszta lég elillan. De ha kinyújtod kezed, mutatóujjad, s várva vársz reá, odatalál, s mihelyst rászáll vágyódó ujjbegyedre, megsúgja türelmes fülednek, hogy mi volt a gondolat.

0 hozzászólás