A világ egy bujdosó szemében (novella)

Frissítve: 2021. nov. 18.



– A világ határát úgy tudnám meghatározni, hogy addig terjed, ameddig az ember már megismerkedett vele személyesen. Tehát nekem, a kis világom a világégés után ezek szerint nem más, mint a templom negyedtől a sarki szupermarketig terjedő rész, hiszen az új világból ennyit tudtam magamnak felfedezni. Érdekes, csak álmaimban mutatkoznak meg a múlt fátyolba burkolódzó emlékei. Családom, illetve barátaim arcát már részekben is alig vagyok képes felidézni magam előtt. Megváltozott a világ, legalábbis a templomtól a sarki áruházig, az biztos, hogy megváltozott. Egyszerűen, ha akarnám, se tudnám összehasonlítani a mostani értékeket az akkoriakkal. Abban az időben talán már semminek sem maradt értéke, és csupán képmutatásból vagy a beilleszkedés miatt tettünk úgy, mintha érdekelt volna minket valami. Na, de ha így volt, ha foglalkoztunk bármivel is, miért nem érdekelt senkit az, ami evidens módon ott lebegett a szemünk előtt? Miért nem voltunk képesek felfogni a súlyát, és annak mértékének megfelelő reakcióval lépni fel ellene? Talán csak nem akartuk látni, vagy egész egyszerűen tényleg nem érdekelt senkit? Gondoltuk: „Majd lesz, aminek lennie kell, én egymagam úgy sem fogom megváltoztatni a történelem menetét.” De ha mi nem, akkor ki te