
A két székely
Mit hörög itt ez a görög, te?
Azt hörögi a görögje,
Torkán akadta a gereblye.
Torkán? Az meg, hogy lehet?
Elvette a telkemet.
Telekért torokra?
Csaptam én a karokra,
De óbégatott a szentem,
Így a nyelet a szájába tömtem.
Most fuldokolik az ökre.
Mentél volna inkább tökre!
Töke tönkre törése, nem szógátat csendet.
Nyivákolva ugrándozna, oszt fetrengene egyet.
Így se lett néma a görögje,
Hörög, mer’ torkát böki a gereblye.
Ki kőne pöccintsem a nyelet.
Nem úgy tűnik, mintha levinné egy nyelet.
Egyre vörösebb a görögje.
Na! Most meg elterült a fövenyre.
Szerintem, meghót a barma.
Isten nyugosztalja!
De legalább csend lett.
Így-így, már kellett.
Legalább az megvagyon,
De mé nem vágtad egybő’ agyon?
Kis-Tóth Gyula