A két székely

Mit hörög itt ez a görög, te?


Azt hörögi a görögje,

Torkán akadta a gereblye.


Torkán? Az meg, hogy lehet?


Elvette a telkemet.


Telekért torokra?


Csaptam én a karokra,

De óbégatott a szentem,

Így a nyelet a szájába tömtem.


Most fuldokolik az ökre.

Mentél volna inkább tökre!


Töke tönkre törése, nem szógátat csendet.

Nyivákolva ugrándozna, oszt fetrengene egyet.


Így se lett néma a görögje,

Hörög, mer’ torkát böki a gereblye.


Ki kőne pöccintsem a nyelet.

Nem úgy tűnik, mintha levinné egy nyelet.


Egyre vörösebb a görögje.

Na! Most meg elterült a fövenyre.


Szerintem, meghót a barma.

Isten nyugosztalja!

De legalább csend lett.


Így-így, már kellett.


Legalább az megvagyon,

De mé nem vágtad egybő’ agyon?


Kis-Tóth Gyula

0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Szóra nyitnám ajkamat, de nem lehet, csupán gépelhetek. Bús borúban bandukolva bégetek. Nézem képernyőmre festett képemet. Messze száll az ódon szabad óhaj, megfogant, s elillant. Balladai homályában

Karantéma Feldobom a lábam, hisz nincs semmi dolgom, Elűzte a fránya vírus minden földi gondom. Szabadokká váltunk, ki-ki nyugalomban, Fölhalmozott javainkon élve nyomorunkban. Mítingre kő’ mennem, ke