A két székely

Mit hörög itt ez a görög, te?

Azt hörögi a görögje,

Torkán akadta a gereblye.

Torkán? Az meg, hogy lehet?

Elvette a telkemet.

Telekért torokra?

Csaptam én a karokra,

De óbégatott a szentem,

Így a nyelet a szájába tömtem.

Most fuldokolik az ökre.

Mentél volna inkább tökre!

Töke tönkre törése, nem szógátat csendet.

Nyivákolva ugrándozna, oszt fetrengene egyet.

Így se lett néma a görögje,

Hörög, mer’ torkát böki a gereblye.

Ki kőne pöccintsem a nyelet.

Nem úgy tűnik, mintha levinné egy nyelet.

Egyre vörösebb a görögje.

Na! Most meg elterült a fövenyre.

Szerintem, meghót a barma.

Isten nyugosztalja!

De legalább csend lett.

Így-így, már kellett.

Legalább az megvagyon,

De mé nem vágtad egybő’ agyon?

Kis-Tóth Gyula