Élet? (középiskolai vers)

Élet?



Mily furcsa ezen világnak vér ömlenyes szíve.

A temérdek szenvedését meddig tűri léte? Fogjuk-e majd azt hallani holnap pirkadóra, hogy a veszett kutyák fejét akasztják bitóra?


Ki merne felszólalni, ez ellen tenni bármit?

Mikor az utcán már a napnak fénye sem számít. Nem érdekel senkit, kinek akad véleménye, s emiatt lesz a Kárpátok hazánk véredénye. Amikoron járva utcán a törvény sem véd meg, mikor már nem számít majd, ha tömegben mennétek, amikor talán elég lesz egyetlen pillanat, hogy életed tovább folyik, vagy pedig ott marad. De ha a jövőért nekünk igen is tennünk kell, hogyha a világ sorsa a mi kezünkben dől el.

Akkor kérlek ne legyünk restek, tegyünk hát érte,

hogy gyermekünk a virágot ne szemétből tépje!


Egy ember nem teheti, és soha nem is fogja. Egy ember kézben nem lehet a megoldás kulcsa.

Gyertek hát vélem, hisz mi többen többek vagyunk, és a remény csillagaként ragyogjék ránk álmunk!


Álmodjátok szerte földön szegénység szűnését, Betegségek ellenszerét, háborúk végeztét!

Képzeljetek tiszta folyót, zöldellő lombokat,

A nyugalom vizében mossátok arcotokat! Ha a szenvedésnek valaha is vége szakad, ha az Élet többé nem ad sötét fogalmakat. Én boldog leszek a létemben, hisz bizton tudom, hogy életem ajándék, és nem csupán fájdalom.


Kis-Tóth Gyula

0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Kotlik a vad tyúk, érik a szőlő, vedlik a kígyó, hajlik a vessző. Záporesőként hullik a csendbe, hajnali fény mar szép kikeletbe. Kezdi a nap, hogy az ózonon átüt, és csoda arca vidám pírt rá süt. Nyí