Prológus II.: Genetikai stop

– A 2020-as, 2021-es évekről nem beszélünk… – kezdte rövid sajtótájékoztatóját Angela Merkel német szövetségi kancellár. – Ezek az esztendők sok áldozatot követeltek az emberiségtől, de úgy hiszem, Európa megmutatta a világ többi részének, hogy a különbözőségeink összekovácsolásából mire lehet képes az unió! Az egység és a türelem győzedelmeskedett, együtt átvészeltük, együtt mindenre képesek vagyunk!

A 2020-ban kezdődő járványhullámot követően – amit Európa a világ többi részéhez képest remekül átvészelt – az egész bolygón népvándorlás indult meg. Rengeteg utazó érkezett Afrikából és Ázsiából Európába a jobb élet reményében. Európa népessége néhány év alatt a duplájára nőtt, de nem csak a bevándorlásnak köszönhetően.

A kutatók azt mondják, az ok talán az elszigeteltségben kialakult szorongás kompenzálása lehetett, mindenesetre az emberek a kötelező karantént, a magány által okozott lelki kárt azonnali párkereséssel gyógyították. Ennek következtében a 2021-ben születettek száma a 2022-es év végére megháromszorozódott, 2023-ra pedig az ötszörösére emelkedett.

A gazdaság képtelenné vált ennyi ember ellátására, ráadásul a járványt követő évek aszályos időjárása a fogyasztható édesvízkészlet kiapadásával fenyegetett.

Ezért az Európai Parlament 2023 végén megszavazta a genetikai fajszaporulatra irányuló törvényjavaslatot, amely kijelenti, hogy a bolygó és az emberiség megóvása érdekében szükséges beavatkozni az emberi multiplikációba, azaz: szabályozni kell a népesség gyarapodását, egyezményes genetikai beavatkozások révén. 2024-ben az ENSZ kihirdette, hogy hivatalosan is támogatja a javaslatot, és forszírozza annak mielőbbi globális törvénybe iktatását.

– Védeni kell a jövőnket, a gyermekeink jövőjét! Már így is szinte halálra ítéltük saját fajtánkat a túlnépesedéssel. Mi lesz így holnap? Mi lesz így tíz év múlva? – tette fel kérdéseit a holland miniszterelnök.

 

A törvényt 2034-ben az Európai Unió minden tagállama aláírta. Európában lépett először érvénybe, de hamarosan a világ többi részén is bevezették. A törvény 2043. december 31-ig szabott határidőt az előkészületek befejezésére. 2044 januárjában megkezdődött a sterilizációs folyamat bevezetése, a közmédia támogatásával, a szebb jövő reményének mézesmadzagját húzva el a világ népességének orra előtt.

A munkanélküliség, az éhezés legalább akkora mértékben nőtt, mint a népesség. Ezek exponenciális megugrása rányomta bélyegét a negyvenes évek közhangulatára. A nép minden országban szembekerült a kormányaik által meghozott döntésekkel, s a puskaporos hordó egyre veszélyesebbé vált.

2044 őszére a sterilizációs törvényt (hivatalos nevén: a genetikai stop) a köznép teljesen elutasította. Ennek ellenére megkezdődtek a beavatkozások. Mivel a társadalom egyezményesen kiállt a véleménye mellett, hogy a parlament hibás döntést hozott, és nem járulnak hozzá a terveikhez, az unió vezetésének hamarosan be kellett vetnie a rendőreit – és mikor már az sem segített, a hadsereget.

A katonák sorra járták a házakat, az autók hangosbemondóiból recsegve harsogtak a kormányok által előre felvett sablonszövegek. Az embernek először nevetni támadt kedve, majd mikor a bakák bakancsai keresztülszaggatták az ajtókat, és az embereket az utcára rángatva megkezdődött a kötelező sterilizáció, elpattant az a bizonyos cérna, de nem ez volt a szikra, ami lángra lobbantotta a puskaporos hordót.

Mindenki emlékszik, hogy ki tette az első lépést. A következmények drasztikusak és rémisztők lettek. Az emberek csapatostul vonultak ki az utcákra a parlament elé. Fegyvereket és hangosbeszélőt vettek magukhoz. Elégedetlenül csattogtak milliók léptei a zúgolódó városokban üresen álló épületek falai között. Így indult meg a harc a jogokért és a szabad nép szabad döntéshozataláért.

Egy golyó, mely szinte hangtalanul suhant végig a tömegen, mintegy figyelmeztetve a fenyegető tüntetőket, egyetlen golyó, mely rosszkor, rossz irányba indult útjára, és akaratlanul ugyan, de visszafordíthatatlanul csapódott egy ártatlan kisgyermek arcába. Ezzel a véletlen és elhibázott jelzéssel, ezzel a váratlan hibával véget ért az alig nyolcvan éve tartó béke Európában, s kezdetét vette egy senki által nem várt véres háború.

2045. március 15-én az Európai Parlament kapitulált, az unió, illetve az általa megteremtett egység hamuvá porladt, mint az izzó fa, elhalványodott, összeroppant, kimúlt, mintha sohasem létezett volna azelőtt.

A háború megszámlálhatatlan emberéletet követelt. 2047-ben belépett a háborúba az Egyesült Államok, támogatva a még megmaradt államapparátust; vele szemben pedig a Demokratikus Orosz Köztársaság, a fellázadt nép oldalán.

 

A nép végül belefáradt az értelmetlennek tűnő harcba, s a háború a 2048-as év 7. hónapjának 16. napján véget ért.

A békekötés létrehozott egy sor új szervezetet, köztük a GDI-t (Global Defense Institution, Globális Védelmi Intézet), melynek feladata az volt, hogy a kialakult rendet fenntartsa. A GDI-t minden ország olyan erővel ruházta fel, ami szinte teljhatalmúvá tette az egész bolygón. Tetteiért csak és kizárólag a Világvédelmi Tanácsnak felelt, bár úgy tűnt, hogy a kinevezett igazgató, Mark Robertson bárminemű érdekellentétet képes elsikálni a két intézmény között. Az egyezményt, mely a GDI-t a világvédelem élére állította, Kína és Észak-Korea kivételével minden ország és állam aláírta. Ezzel kezdetét vette egy új kor, ahol a rendőrség és a hadsereg fölé egy új fegyveres hatalom került: a Global Defense Institution.

A GDI a különleges erőit kivételes emberekkel töltötte fel. Ahogy katonái, úgy kutatói, tudósai és orvosai is a világ minden pontjáról érkeztek, s szakterületükön a legkiválóbbnak számítottak. A pénz sem jelentett akadályt, hisz nem csupán figyelmével adózott az egész világ a szervezetnek.

Szóbeszédek terjengtek a GDI kísérleteiről. Mutánsokat említettek, emberfeletti katonákat, robotokat, olyan technológiákat, amik csak a filmekben létezhetnek, de a híreszteléseknek sohasem volt bizonyítható alapjuk, így megmaradtak pletykának. Valójában a GDI olyan technológiák és orvostudományi eredmények birtokosa lett néhány éven belül, hogy még a szél szárnyán repdeső találgatások sem közelíthették meg a valóságot.

Az EEWO (Equal Europe World Organization, Egyenlő Európa Világszervezet) vette át az unió feladatait, igyekezett támogatni az elszegényedett országokat, újjáépíteni Európát, de két év alatt felélte tartalékait, így Európa stagnálni kezdett, s bár a média más fényben tüntette fel a dolgot, szélsőségessé vált az egyes országok közötti gazdasági különbség.

Felelősségre vonás egyik oldalról sem történt, így a háború messzemenő következmények nélkül ért véget. Ez persze sokaknak nem tetszett. Családok hagyták maguk mögött otthonaikat, hogy új életet kezdjenek délen vagy keleten. Mások még a nélkülözésben is ragaszkodtak szülőföldjükhöz, és tapodtat sem voltak hajlandók mozdulni romokban heverő házaikból. Az öregek belefáradtak a küzdelembe, a fiatalok nem értettek semmit.

Maradtak ugyan, akiknek lelkét marta a gyűlölet a történtek miatt, de minden erőt felemésztett a veszteség fájdalma. A megteremtett békét immáron nem a belső viszály veszélyeztette, hanem a határokon kívülről fenyegető ellenség: szabadságharcosok, de a GDI által csak egyszerűen terroristáknak bélyegzett csoportok.

A béke, úgy tűnt, teljes, de nem így volt. A GDI-nak folyamatosan be kellett avatkoznia. Amerikát a kialakult helyzetben délről a kartellek és egy új erő, a BB–6 haderői fenyegették. Oroszországból és Indiából pedig Kína kívánt magának egy szeletet. Ezek a harcok voltak a GDI első beavatkozásai, egyben a bizonyíték arra, hogy a szervezet mire képes és mennyire hatékony.

Néhány évébe került, mire a látszólagos békét ténylegesen megteremtette. Legalábbis a sajtó által megformált szavak ezt állították. De, mint a föld kérge alatt, úgy a vékony békelepel alatt is ott fortyogott valami, ami kitörni készen várta az alkalmat…

Az alkalmat, hogy életre hívja azt, ami nélkül, úgy tűnik, az ember képtelen létezni: háborút!